Videótanár - az oktatás BÉTA forradalma?

Ken Robinson elhíresült TED-es videójával (miszerint az iskola kiöli a kreativitást) 2009-ben találkoztam először, mikor is a tanároknak szóló Tenegen projekt kapcsán ezzel próbáltunk meg valamiféle online kommunikációt generálni az e-learning képzésben résztvevő kollégák között. Ennek a célnak egyébként tökéletesen megfelelt. Aztán, hogy az egész csupán hasztalan "bulvárpedagógia", vagy sem arról elvitatkozgattunk kicsit.

Ken Robinson szerintem abban jó (de abban nagyon), hogy szenvedélyesen beszéljen az oktatásról, hogy felkavarja egy kicsit a lelkünket és beindítsa a fantáziánkat. Abban viszont nem jó, hogy az oktatási gyakorlatban (ami személyes "szívügyem") használható ötleteket adjon. Ebből a szempontból, mondhatni pocsék! Kicsit olyan, mint azok a pedagógus-továbbképzési programok, amiről egy "anyatigris elszántságával" mész haza és igen, egy darabig tart a lendület, de aztán kicsit bedarálnak a hétköznapok.

Az elhíresült beszédet aztán még két további TED-es előadás követte, kevésbé hatásos, de annál grandiózusabb címekkel (mint ez és ez), amiben azért megint nagyon lelkesítően beszélt, de pragmatista szemlélet felől közelítve igazából megint nem mondott különösebben semmit...

Kacatok vagy kincsek? A hálózati együttműködés lehetőségeiről tanárszemmel

Egy hirtelen ötlettől vezérelve a minap elkezdtem összegyűjteni antik dolgaimat. Sok kacatot (kincset?) találtam megbújva a merevlemez legeldugottabb szektoraiban. Az egyik tanulság, hogy rengeteg anyagom van, amit már régen feltehettem volna erre a blogra, de valamiért elmaradt. A másik, hogy az informatikában hihetetlenül gyorsan aktualitásukat vesztik ám a dolgok. Az ember fia/lánya összedob egy prezentációt, ami jövő hónapban már totálisan elavult. Ezen a blogon eddig próbáltam ügyelni arra, hogy ritkán ugyan, de aktuális témákról írjak. Most viszont elhatároztam hogy

• eme jó/rossz szokásommal ezennel felhagyok;
• kicsit lazábban próbálom venni a posztokat.

Ami most a kezembe akadt, az egy régi prezentáció, amit a Műszaki Könyvkiadó által szervezett, azóta sajnos megboldogult VII. Országos Interaktív tábla Konferencián tartottam még 2012. augusztus 31-én. Nagyjából erről szólt a dolog:

És ahhoz képest, milyen régi, talán még mindig nem számít lerágott csontnak. A technológia ugyanis folyamatosan és töretlenül JÖN az oktatásba, de valahogy úgy érzi az ember, mintha mégsem érkezne meg igazán soha ...

A digitális pedagógus kompetenciái

...avagy a XXI. századi tanár esete a gatyamadzaggal

Nemrégiben a multitasking illúzióról és egynémely következményéről szóló írás kapcsán az iSzindróma jeleit véltem felfedezni magamon…

Többek között ez is szerepet játszik abban, hogy legalább hétvégén elszántan próbálok kiszakadni a digitális világból. Ez nehéz. Főleg akkor, ha az ember tudatosan figyel arra, hogy mikor van benne!  Mert bizony benne vagyok/vagyunk… nyakig. Ehhez hasonlóan „elvből” nem járok hétvégén szakmai konferenciákra. Bár a Digitális Pedagógus konferencia kapcsán a szokásosnál is nagyobb volt a kísértés, végül mégis itthon tudtam maradni... sőt a twitter-folyamnak is ellenálltam, majd 12 órán keresztül.

Gondoltam mindent visszanézek majd a PPK Ustream-csatornáján, ami érdekel. Ezért is sajnálatos, hogy csak a plenáris előadások láthatók, de ez van. A többit beáldoztam a predigitális lét illúziójának oltárán… nem mellesleg pedig az iSzindrómát elkerülendő tudatosan figyelek arra is, hogy elkerüljem a „valamiből való kimaradás” érzése okozta stresszt. Tehát NEM. Nem maradtam ki semmiből :) Utólag informálódva, visszanézve az elérhető tartalmakat, viszonylag sok, viszonylag kevés konkrétumot tartalmazó digitális nyomot találtam...

Tenegen(em)

Mi tagadás, kicsit a szívemhez nőtt ez az egész Tenegenes móka, furcsa lesz nélküle...

2010 októberében a Tenegen projekthez (is) kapcsolódó konferenciát tartottunk Pécsett E-learning módszerek a hazai iskolák gyakorlatában címmel. Szerettünk volna egy olyan összejövetelt, ahol valóban a képzésben résztvevő tanárok mondják el gyakorlati tapasztalataikat! Mit próbáltak ki? Mire jutottak? Mit szerettek meg és mit tartanak hasznosíthatónak? És leginkább milyen reakciókat váltott ki mindez a másik oldalon? (Netgeneráció? - ugye - de, mint a konferencián kiderült még/már ez sem biztos:)

Nos, a tanárok elmondták! Én pedig csak ámultam!
Hogy mennyi ötlet, mennyi kreativitás, mennyi lelkesedés, aktivitás, inspiráció és leginkább mennyi munka (és remélem azért némi kis öröm is) volt mindabban, amit az előadók - nevezzük most "Tenegenes tanároknak" - bemutattak, az egyszerűen lenyűgöző volt. Amikor a tanári portfoliókról, meg a közkincsekről papoltunk, pontosan ezekre a személyes élményekre és tapasztalatokra gondoltunk, amit valahogyan jó lenne megosztani. Mert most már én is azt mondom, hogy ezek bizony tényleg kincsek!