A digitális pedagógus kompetenciái

...avagy a XXI. századi tanár esete a gatyamadzaggal

Nemrégiben a multitasking illúzióról és egynémely következményéről szóló írás kapcsán az iSzindróma jeleit véltem felfedezni magamon…

Többek között ez is szerepet játszik abban, hogy legalább hétvégén elszántan próbálok kiszakadni a digitális világból. Ez nehéz. Főleg akkor, ha az ember tudatosan figyel arra, hogy mikor van benne!  Mert bizony benne vagyok/vagyunk… nyakig. Ehhez hasonlóan „elvből” nem járok hétvégén szakmai konferenciákra. Bár a Digitális Pedagógus konferencia kapcsán a szokásosnál is nagyobb volt a kísértés, végül mégis itthon tudtam maradni... sőt a twitter-folyamnak is ellenálltam, majd 12 órán keresztül.

Gondoltam mindent visszanézek majd a PPK Ustream-csatornáján, ami érdekel. Ezért is sajnálatos, hogy csak a plenáris előadások láthatók, de ez van. A többit beáldoztam a predigitális lét illúziójának oltárán… nem mellesleg pedig az iSzindrómát elkerülendő tudatosan figyelek arra is, hogy elkerüljem a „valamiből való kimaradás” érzése okozta stresszt. Tehát NEM. Nem maradtam ki semmiből :) Utólag informálódva, visszanézve az elérhető tartalmakat, viszonylag sok, viszonylag kevés konkrétumot tartalmazó digitális nyomot találtam...

Tartalomfejlesztés e-learning kurzusokban

Kurzusfejlesztés kapcsán nagy érdeklődéssel vágtam bele a Virtuális Egyetem Távoktatás és e-learning kurzusának kapcsolódó előadásába és így utólag azt kell mondjam, nem sok újdonsággal lettem okosabb, de annál több dologban kaptam szakmai megerősítést, ha úgy tetszik visszaigazolást.

„Ha van tartalom, akkor minden van” 

Viszonylag sokáig magam is nehezen tudtam túllépni azon, hogy az ún. e-learning fejlesztések kapcsán mindenki tartalomfejlesztést vár el tőlünk. Az előadásban emlegetett tevékenységközpontú paradigmaváltást ezúton is üdvözlöm, de úgy látszik az elvárások még nem ebbe az irányba mutatnak, mert ha holnapután előállok egy olyan kurzussal (hovatovább „e-learning fejlesztéssel”), amihez nem adok tartalmat, a „szakmai inkompetens” a minimum jelző, amire számíthatok...

Online eszközrendszer a távoktatásban

Végre lecsíptem az éjszakákból egy kis alvóidőt, hogy a Virtuális Egyetem Távoktatás és e-learning kurzusával is foglalkozzak. Részvételem okairól az előző bejegyzésben és a kurzus blogjában (itt) is írtam.  A második előadásában Ollé János egy hosszúra nyúlt bevezető után lényegében az 50. perc tájékán kezdett bele a számomra érdekes témába – online eszközrendszerek címszó alatt. Tehát amire gyorsan reflektálni szeretnék, az ettől a résztől kezdődik

Egyúttal felvetődött bennem, hogy a digitális kor jegyében érdemes lenne ezeket a több, mint egy órás podcasteket a kor „médiafogyasztási trendjeinek” megfelelően kisebb részekre darabolni! :)

A legérdekesebb és számomra éppen nagyon aktuális problémakör a nyitott online alkalmazásrendszer vs. online (zárt) tanulási környezet kérdése.

Saját távoktatási képzéseink során mostanában itt motoszkál a fejemben a gondolat, hogy igen, hagyjuk a keretrendszert és nyissunk a személyes tanulási környezet felépítése felé. Mert valóban, ha a kor médiatudatos embere használja a közösségi portált (majdnem portálokat írtam :), van egy e-mail címe és Google-fiókja, netán még RSS csatornákat is olvas, akkor kis túlzással tényleg mindene megvan, ami egy személyes tanulási környezet felépítéséhez szükségeltetik…

E-learning módszertan

E-learning módszerek a gyakorlatban kurzus - Együttműködésen alapuló webes tanulási környezetben.

A Tenegen projekt távoktatási oldalán közel egy éven keresztül zajlott az az oktatóknak szóló kísérleti képzés, melynek alapvető célja volt, hogy felhívja a tanárok, képzők figyelmét a hálózati tanulásban rejlő pedagógiai lehetőségekre és az oktatási folyamatban alkalmazható újszerű webes eszközökre.

A megszerzett tapasztalatok felhasználásával és néhány módszertani elem újragondolásával 2010. október 28-án E-learning áttekintés címmel távoktatásos formában indítjuk be a képzés első modulját...