A digitális pedagógus kompetenciái

...avagy a XXI. századi tanár esete a gatyamadzaggal

Nemrégiben a multitasking illúzióról és egynémely következményéről szóló írás kapcsán az iSzindróma jeleit véltem felfedezni magamon…

Többek között ez is szerepet játszik abban, hogy legalább hétvégén elszántan próbálok kiszakadni a digitális világból. Ez nehéz. Főleg akkor, ha az ember tudatosan figyel arra, hogy mikor van benne!  Mert bizony benne vagyok/vagyunk… nyakig. Ehhez hasonlóan „elvből” nem járok hétvégén szakmai konferenciákra. Bár a Digitális Pedagógus konferencia kapcsán a szokásosnál is nagyobb volt a kísértés, végül mégis itthon tudtam maradni... sőt a twitter-folyamnak is ellenálltam, majd 12 órán keresztül.

Gondoltam mindent visszanézek majd a PPK Ustream-csatornáján, ami érdekel. Ezért is sajnálatos, hogy csak a plenáris előadások láthatók, de ez van. A többit beáldoztam a predigitális lét illúziójának oltárán… nem mellesleg pedig az iSzindrómát elkerülendő tudatosan figyelek arra is, hogy elkerüljem a „valamiből való kimaradás” érzése okozta stresszt. Tehát NEM. Nem maradtam ki semmiből :) Utólag informálódva, visszanézve az elérhető tartalmakat, viszonylag sok, viszonylag kevés konkrétumot tartalmazó digitális nyomot találtam...


Nálam Prievara Tibor a Tanárblog révén már korábban a „digitális pedagógia” prométheuszi magasságaiba emelkedett, az ő előadása annyira magért beszél, hogy nehéz bármit hozzáfűzni (vagy legalábbis kérdéses, hogy érdemes-e).

B. Tier Noémi által bemutatott Digitális Módszertárt elvében és tartalmában egyaránt kiváló projektnek tartom. Szintén nem sok mindent lehet hozzáfűzni. Meg kell nézni a feltöltött ötleteket, mert az ötletekből, jó példákból mindig lehet tanulni – nekem pl. máris sikerült.
Hogy a generációk közötti – konferencián sokat emlegetett – híd szerepét betöltheti e… nos, ennyire azért nem szaladnék előre!  Azon mindenesetre sok múlik majd, hogy mennyire lesz önállóan életképes a rendszer, jönnek-e majd azok az ötletek akkor is, ha a Tempus Közalapítvány kicsit elengedi a projekt "kezét".

Sok kiváló kezdeményezés kezdte már építeni ezeket a hidakat, de a partok közötti hosszabb távú összeköttetést személy szerint még nem igen látom. Mintha még csak pontonhidaink lennének, természetesen nem lebecsülve azok jelentőségét.

Egyre inkább rébuszokban beszélek (írok), ideje visszafognom magam. Már csak azért is, mert valójában a konferencia kerekasztal beszélgetéséről szerettem volna most írni. Igen érdekes témákat feszegettek ugyanis, történetesen, hogy milyen (legyen) a digitális pedagógus! No, milyen?

Kivételesen a végén kezdem. A beszélgetés Bácsi János az alábbiakkal zárta: „Én abban reménykedem, hogy illetékesek is hallgatják ezt a kerekasztalt, mert úgy tűnik, hogy az új tanári kompetenciákat itt nagyon gyorsan összeraktuk.”

A beszélgetés elején természeten nem tudtam még, hogy ez lesz a zárszó, ami azért is érdekes, mert pár perc után egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem leírni a résztvevők által megfogalmazott ajánlásokat, elvárásokat, véleményeket arról, hogy milyennek is kellene lennie egy digitális pedagógusnak.Nem szó szerint idézek, de azért látni fogjátok, hogy nem egyszerű a helyzet, mert a hallottak alapján kb. ez a kompetencia-rendszer kezd körvonalazódni:

• A digitális pedagógusok (továbbiakban DP) őrködjenek a hagyományos műveltség = kollektív emlékezet átörökítése fölött, mert akik ezt elveszítik, nem csak kiszolgáltatottak és manipulálhatók lesznek, de az emberi közösségeik is széthullnak! Az iskolának erre reagálnia kell.
• Borzasztó rövid idő alatt nagyon sok információ zúdul ránk – a modern pedagógia és benne a DP feladata ennek feldolgozására megtanítani a gyerekeket.
• A DP képes legyen a különböző tudástárak (agy, könyvek, számítógép, internet) közötti szelektálásra, az optimális tudástár kiválasztására természetesen tanítsa meg a gyerekeket is!
• Mivel a diákok többsége elsősorban nem az iskolában szerzi az ismereteit, tapasztalatait, a DP feladata, hogy megtalálja a közös hangot a diákokkal.
• Mivel a mai iskolának az előző kultúrák produktumait is használnia kell, a DP a régi eszközöket, régi módszereket is építse be az új „digitális módszertanba”!
• A DP a különböző pedagógiai módszerek ismeretében (szavak pedagógiájától a motiválás pedagógiáján át a konstruktivista pedagógiáig) dolgozzon, többféle pedagógiai módszert használjon az osztályában, attól függően, hogy a konkrét pedagógiai cél eléréséhez melyik módszer a legalkalmasabb!
• A módszertani sokszínűség természetesen az ismeretátadásban (ha egyáltalán szükség van még erre) is elsődleges, a jó DP ne csak interaktív táblával tudjon hatékonyan és élvezetesen oktatni!
• A DP lényegében eszközhasználati készségek nélkül is tudjon a digitális korszakban is érvényeset mondani.
• A DP nagyon óvatosan (és mértékkel) bánjon a tudásátadással, mert (ha azt gondolja, hogy ő tudja, és közli) könnyen hiteltelenné teszi az iskolát.
• A DP alkalmazkodjon a megváltozott pedagógusszerephez, a klasszikus ismeretátadás helyett elsődleges szerepe az iránymutatás, minimum legyen tutor, inspirátor és facilitátor (kis híján konspirátort írtam)!
• Óriási szakadék van az iskola által közvetített kultúra (iskola világa) és a tanulók kultúrája (tanulók által megélt világ) között. Éppen ezért a DP menedzselje a „kultúrák közötti párbeszédet” s nem mellesleg építsen hidat!
• A diákok többsége szerint az iskolának és az ott zajló oktatásnak úgy kollektíve semmi értelme (kivétel talán az idegen nyelv). Ja, és ráadásul dög unalom. Nem árt, ha a DP tisztában van ezzel, ill. a tanulók fent vázolt deprimáltságán felülkerekedve mégis használható tudást nyújt számukra. (Kvázi megnyugtatásként: ebben talán segíthetnek a digitális eszközök).
• A DP készüljön fel arra, hogy a diákok deprimáltságának és alulmotiváltságának oka van: a PISA jelentés szerint ugyanis mind közül a magyar gyerekek utálnak a legjobban iskolába járni, "valószínűleg azért, mert ott olyan tanárok tanítanak". (Valószínűleg nem DP-k)...
• A DP elfogadja (üdvözli), hogy a gyerekek IKT eszközökkel szerzik a tudást, ennek részeként pl. a DP nem tiltja meg, hogy a diák elővegye a mobiltelefont órán, hogy információkat keressen rajta (a „tananyaghoz” kapcsolódóan).
• A DP tisztában van azzal, hogy ha csak predigitális szemléletben képes használni a digitális eszközöket (vagyis bénázik), akkor már fabatkát sem ér az egész, mert a gyerekek félelem nélkül jobban kezelik az eszközöket, mint a predigitális üzemmódban működő DP.
• A DP partneri kapcsolatban működik diákjaival. Én is tudok valamit (?), te is (eszközhasználat?) és akkor közösen alkotunk.
• Amikor a diák rákérdez (és a mai diák már rá fog kérdezni, ne legyenek kétségeink), hogy a tudás, amit megszerezhetek MIRE jó? Erre a DP-nak tudni kell válaszolni, különben keresztre feszülhet!
• A DP tudatosan épít arra, hogy a diákok eredendően rendelkeznek kellő belső motivációval. Kezdetben, amíg (a nem DP-k?) ki nem ölik belőlük, saját érdeklődéstől vezetve keresnek, tanulnak dolgokat. A jó DP, mivel nem akarja kiirtani a diákok tevékenykedés iránti vágyát, ezért átalakítja az értékelési módszereit.
• A projektalapú tanulás módszereit a DP kihasználja (mert az tevékenykedtetésen alapul és nem mellesleg tetszik is majd a diáknak) még azon az áron is, hogy ezzel szembemegy a központi tudás-elvárásnak, mert az elvárt tudás megszerzése esetlegessé válik. (vö. mindenkori - de leginkább mostani - tanterv)
• A DP tudja, hogy az óra nem arról szól, hogy a (nem DP típusú) tanár előadja magát, hanem a gyerekek tevékenykedéséről.
• A DP kellő bátorsággal rendelkezik ahhoz, hogy beismerje, adott esetben nem tud többet, mint a diák.
• A DP képes mindig újabb dolgokat elővenni és olyat tanítani, amit a diákok szeretnének.
• A tananyagból a DP képes szanálni azokat az anyagokat, amik szerinte nem fontosak és el tudja hitetni a diákkal, hogy amit meghagyott, az tényleg fontos!
• A DP érzékeli a dilemmát, hogy miközben ő hosszabb távú, stabil tudás átadására törekszik, valamilyen szinten mégis kénytelen beleereszkedni a tanulók (facebook-orientált) „trendkultúrájába”.
• És végül: a DP ennek ellenére (vagy épp ezért) alapvetően optimista…

Összegzésképp annyit még, hogy nem áll szándékomban a digitális pedagógus fent vázolt kompetenciáival kapcsolatban értékítéletet mondani. Természetesen van amit nagyon helytállónak tartok és akad, amit nagyon nem. Az lenne talán üdvös, ha mindenki maga véleményezne és ítélkezne…  

Magam részéről a legmélyebb és őszinte tiszteletem mellett csak annyit üzennék minden jelenlegi és leendő digitális pedagógusnak, hogy az új tanári kompetenciák tükrében, EZT azért fel kell kötniük, de rendesen!

Már megint...