Tenegen(em)

Mi tagadás, kicsit a szívemhez nőtt ez az egész Tenegenes móka, furcsa lesz nélküle...

2010 októberében a Tenegen projekthez (is) kapcsolódó konferenciát tartottunk Pécsett E-learning módszerek a hazai iskolák gyakorlatában címmel. Szerettünk volna egy olyan összejövetelt, ahol valóban a képzésben résztvevő tanárok mondják el gyakorlati tapasztalataikat! Mit próbáltak ki? Mire jutottak? Mit szerettek meg és mit tartanak hasznosíthatónak? És leginkább milyen reakciókat váltott ki mindez a másik oldalon? (Netgeneráció? - ugye - de, mint a konferencián kiderült még/már ez sem biztos:)

Nos, a tanárok elmondták! Én pedig csak ámultam!
Hogy mennyi ötlet, mennyi kreativitás, mennyi lelkesedés, aktivitás, inspiráció és leginkább mennyi munka (és remélem azért némi kis öröm is) volt mindabban, amit az előadók - nevezzük most "Tenegenes tanároknak" - bemutattak, az egyszerűen lenyűgöző volt. Amikor a tanári portfoliókról, meg a közkincsekről papoltunk, pontosan ezekre a személyes élményekre és tapasztalatokra gondoltunk, amit valahogyan jó lenne megosztani. Mert most már én is azt mondom, hogy ezek bizony tényleg kincsek!


Az első napon (október 1.) tudtam személyesen jelen lenni, amikor

• Kőváriné Kovács Andrea igazgatónő a "vendéglátók" nevében köszöntötte a résztvevőket;
• Hartyányi Mária a Tenegen projekt és a kísérleti képzés céljairól, elveiről, jelenéről és jövőjéről tartott egy igen hatásos és inspiráló előadást;
• Matúz Éva bemutatta web 2.0-s arzenálját és azt, hogy gyermekei milyen hihetetlen mértékben "bontakoztak ki" általa (mármint persze leginkább Éva által);
• Fodorné Tóth Krisztina igen meggyőzően "bontotta le" mindazt, ami a hagyományos tanár-képről élt bennünk és - mintegy mellékesen - beszámolt saját kurzusainak adminisztrációjával kapcsolatos "önszorgalomból" végzett munkájáról, ami szubjektív véleményem szerint minden valamire való oktatási intézményben egy egész emeletnyi munkatárs feladatainak felel meg;
• Hajdicsné Varga Katalin a Kaposvári Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén zajló munkájáról számolt be, valamint arról a pikáns örömhírről, hogy nagy valószínűség szerint a Tenegen kísérlet "hozadékaként" hamarosan "e-learninges bölcsész kurzust" indít az egyetemen;
• Schönwiesner Erika hihetetlen pozitív energiákat sugározva beszélt a pécsi gimnazisták "behálózásáról", valamint a közösségi szellem erejéről;
• Uher Bertalan előadása nem csupán lehengerlő stílusa okán volt "zene füleinknek", hanem ezért is, mert bepillantást engedett abba a szerteágazó online zenész közösségbe, ami a Tenegen tiszteletbeli zenetanára munkája nyomán van kibontakozóban;
• Jómagam azzal kapcsolatban bátorkodtam kérdéseket feltenni, hogy mi módon gyűjthetnénk össze, őrizhetnénk és oszthatnánk meg a képzés során összegyűlt roppant értékes tanári tapasztalatokat;
• Fehér Péter és Hornyák Judit olyan összeszokott előadóknak tűntek, mintha nem is a Tenegen kapcsán ismerték volna meg egymást, hanem minimum egy óvodai csoportól indultak volna - egy olyan (a Tenegen-kérdőívek eredményein is alapuló) szerteágazó Netgenerációs felmérés eredményeit mutatták be, amely azt gondolom nem csak hazánkban egyedülálló.

A második napon sajnos már nem voltam, de Varga Árpinak hála van mintegy 12 GB videóanyag az előadásokról, amit szeretnék majd megosztani például azon a portfolió-oldalon, ahol a konferenciával kapcsolatos anyagokat gyűjtjük. Ahogyan lenni szokott, ez még erősen hiányos, de tudjátok megint az van, hogy sokkal több a feladat, mint a rendelkezésre álló idő! Ismerős ez nektek valahonnan? :)

Szóval köszönöm nektek ("Tenegenistáknak") ezt az elmúlt egy évet és egy szónak is száz a vége: ennek most vége!
De azt mondják "minden vég egy új kezdet", úgyhogy NEM ÉR ELTŰNNI!