Divatba jön-e a konnektivizmus?

Kulcsár Zsolt és Ollé János konnektivista üveggyöngyeit olvasgatva most megint elméláztam egy kicsit a konnektivista képzésekkek kapcsolatos kérdésekről (uh, micsoda alliteráció).

Ezeket valami ilyesmi formában már korábban is feltettük magunknak:

Az információs korszak mibenlétét taglaló írások már-már unalomig ismételt témája a webes közösségi hálózatok (social networking) dominanciája és társadalomformáló szerepe. Kétség sem fér hozzá, hogy pl. a tömegkommunikációhoz, vagy a marketinghez kapcsolódó területeken egyre inkább megkerülhetetlen a webes közösségi hálózatok szerepe.

De van-e mindennek létjogosultsága az oktatási szférában?

Az e-learning területén megfigyelhető egyfajta trend, ami a számítógéppel támogatott oktatásból (CBT) kiindulva a web-alapú képzéseken (WBT) és tanulásmenedzsment rendszereken (LMS) keresztül a személyre szabott oktatási környezet (PLE), ill. a közösségi hálózatokra alapozó konnektivista szemlélet irányába mutat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy nálunk is kezdenek „divatba jönni” a hálózati együttműködésen alapuló, online konnektivista kurzusok.

A magam részéről igyekeztem bekapcsolódni az összes ilyen hazai eseménybe (már amiről tudomást szereztem persze) és próbáltam mindenhonnan ellesni valamit (ha már hálózati tanulunk, vegyük komolyan :) kezdve a htk01-től, kulcsi és pp kewlapos képzésein át a pedagógia online kurzusaival bezárólag. Sajnos pont a legizgalmasabbról: Kallós Béla nyári szünetben! szervezett online matekszakköréről maradtam le, de utólag azért oda is bekukkantottam. És akkor még nem is szóltam a menet közben javában zajló "saját" képzéseinkről, ami a Tenegen kísérlet, majd az e-learning módszertan tanároknak vonalon mozgott. Azon kaptam magam, hogy úgy járok a konnektivista kurzusokra, mint más a sarki kocsmába...

Szóval mindeközben folyamatosan azon gondolkodtunk, hogy rendben ez mind szép és jó, de vajon  lehet-e konnektivista szemléletben tanár-továbbképzési programokat megvalósítani?

A Promptos képzéseknél mi abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a számítógépet akár csak minimális szinten használó tanárok munkája során is számtalan olyan digitális formában tárolt tananyag, dokumentum, prezentáció, módszertani tapasztalat, vagy jó gyakorlat gyűlik össze, melyet kár lenne az asztalfiókok, vagy épp merevlemezek mélyére zárni.

Az igazi kérdés tehát az, hogy vajon a hálózati együttműködés technikájával létrejöhet-e a pedagógusok közötti tudásmegosztás, vagy sem? Láthatóvá és hozzáférhetővé tehetők-e a tanári íróasztalok és mappák rejtett kincsei?

Most megint ezeken a kérdéseken gondolkodom, és megint nem tudom a választ. De valami azt súgja, hogy a válaszhoz vezető út éppen a fenti konnektivista képzéseken, programokon keresztül vezet. Akkor fogalmazódott meg bennem egy furcsa „fordított” logika, amikor Ollé János a III. Oktatás-informatika konferencián összefoglalta témához való barátságos, sőt támogató viszonyulását.

Azóta kicsit úgy vagyok ezzel, mint a Galaxis útikalauz a végső válasszal: mintha tudnánk a választ, ami egy szóval a közösség (kicsit bővebben pedig a közösségi hálózatok szerepe, vagy hálózati együttműködés). Csak nem tudjuk a kérdést! Mintha egész egyszerűen – kiváltképp oktatási fronton – csak egyénekben tudnánk gondolkodni. Mintha egyéneket kérdeznénk és furcsamód a közösségek adnák meg a válaszokat. Amit persze nem értünk, úgy, ahogy az útikalauz felspannolt tömege sem érti a 42-t.

Lehet, hogy ez az analógia is itt félrevisz, nem tudom. Bizonytalan vagyok...

Azt sem tudom, hogy a konnektivizmus tanuláselmélet-e vagy sem, de őszintén szólva engem nem is ez a kérdés izgat leginkább, hanem az, hogy a körvonalazódó módszertanból mit tudunk átültetni a távoktatási gyakorlatunkba.

Saját képzéseinkben azt láttuk, hogy a hálózati együttműködés eredményes. Hogy a közösség többre jut, mint az egyén. Hogy a tudásmegosztás működik, ráadásul élményszerűen működik. Egy közösségi portált, egy fórumot, egy kurzust nem lehet magára hagyni. A közösségnek inspiráció kell! Mondjuk néhány karizmatikus figura, vagy sok-sok hasonlóképpen gondolkodó, esetleg sok másképp gondolkodó egyén. Vagy ki tudja, hogy a közösséget ki/mi inspirálja? Mi a motiváció? Ezek megint fontos kérdések.

Az online közösségi „lét” egyik legnehezebben megemészthető formája a twitternek nevezett őrület, ami – kulcsinak és a htk01-nek köszönhetően – rajtam is úrrá lett. Korábban ígéretet is tettem (twitteren :), most akkor röviden csak egyetlen példa arra, amikor fontos szerepet kapott nálam ez a kezdetben tényleg totálisan értelmetlen, öncélú badarságnak tetsző izé:

A már említett III. Oktatás-informatika konferencia ebből a szempontból (is) mintaértékű volt, mert a twitternek és az ustreamnek köszönhetően olyan szinten tudtam nyomon követni az eseményeket, ami a helyszínen, „fizikai valómban” egyszerűen kivitelezhetetlen lett volna. Kicsit nehéz volt néha egyszerre 3 előadást figyelni, de azért nem volt lehetetlen. Arról nem is beszélve, mikor az előadás közben az egymástól több száz kilométerre lévő hallgatóság valósidőben megbeszéli, hogy az előadónak hol és miért van, vagy épp nincs igaza. Vagy látom, hogy ki milyen szendvicset szerzett magának a szünetben. Egyszerűen olyan az érzésem volt, mintha egy focimeccsről 8-10 „szpíker” közvetítene egyszerre, ráadásul úgy, hogy közben mind játszik is!

És ezt még nagyon sokáig részletezhetném, de már így is kicsit túlzásba estem. Mindenesetre ez annyira jól működött, hogy komolyan elhatároztam: a következő konferenciára sem megyek el személyesen!

Egy másik kapcsolódó élményemben "beültem" (ustreamen) Ollé János A tanítás és tanulás rendszerszemléletű megközelítése című órájára:

Gondoltam jegyzetelek is közbe (twitteren), hogy megmaradjon mikor mi jutott eszembe az előadás közben. Idemásolom a menet közben „született” tweeteket. (Aztán eszembe jutott, hogy annak azért megvan a maga diszkrét bája, mikor az ember már önmagával beszélget a weben - kezdek is megijedni.)

1. "Beültem" Ollé János órájára az Ustreamen - kár, hogy a kérdéseket nem hallani, úgyhogy mindenkinek mikrofont!
2. Épp a belső motivációról van szó. Azon gondlkodtam, hogy pl. én most tanulok? És ha igen miért? Mi a motivációm... mindjárt meggondolom.
3. Eleve érdekel, milyen órát tart? (jót) Aztán kíváncsi vagyok, hogy a tudomány mit mond arról, amit én a gyakorlatban csinálok (távoktatás)
4. Na, ez a konstruktivista modell pl. működik a mi távoktatásunkban, bár a konnektivizmusból indultunk ki...
5. Megint nem hallani a hallgatókat... áh. (pedig de kíváncsi vagyok:)
6. Fb, Moodle, WP, NING? - ez most miért kérdés nem értem. A technológia szerintem ebben a kérdésben nem releváns.
7. Ezek elég flexibilis rendszerek ahhoz, hogy "hozzáigazítsuk" őket az adott modellhez, nem? A FB talán kevésbé...
8. Na most már kíváncsi vagyok mit mond a konnektivistáról.... :)
9. A konstruktivizmusból már csak egy lépés a konnektivizmus? A komplementer dolog tetszik, de kicsit félek mindig az ilyen abszolút ideáktól
10. Na jól van csináljunk komplementer rendszert, ez tetszik! Ha most belegondolok ilyesmit csináltunk eddig is :)
11. jó volt tényleg, na megnézem majd a távoktatásost is. Fel vagyok csigázva úgymond :) Csak most átszellemülök és megyek tanítani

Egyébként pedig Jó napot!
Egyelőre ennyi!

Szerintetek… kóros?