Tartalomfejlesztés e-learning kurzusokban

Kurzusfejlesztés kapcsán nagy érdeklődéssel vágtam bele a Virtuális Egyetem Távoktatás és e-learning kurzusának kapcsolódó előadásába és így utólag azt kell mondjam, nem sok újdonsággal lettem okosabb, de annál több dologban kaptam szakmai megerősítést, ha úgy tetszik visszaigazolást.

„Ha van tartalom, akkor minden van” 

Viszonylag sokáig magam is nehezen tudtam túllépni azon, hogy az ún. e-learning fejlesztések kapcsán mindenki tartalomfejlesztést vár el tőlünk. Az előadásban emlegetett tevékenységközpontú paradigmaváltást ezúton is üdvözlöm, de úgy látszik az elvárások még nem ebbe az irányba mutatnak, mert ha holnapután előállok egy olyan kurzussal (hovatovább „e-learning fejlesztéssel”), amihez nem adok tartalmat, a „szakmai inkompetens” a minimum jelző, amire számíthatok...


Pedig sok esetben egyáltalán nem érzem szükségét a klasszikus értelemben vett tartalomfejlesztésnek – ha már tartalom, mint kategória így szóba kerül, sokkal fontosabbnak érzem a strukturálás és még inkább a tartalomaggregálás kérdését/folyamatát.

Néhány éve vesszük magunknak a bátorságot, hogy e-learning módszertant, kurzustervezést (és persze a keresleti oldalon megjelenő igényeknek engedve :) e-learning tartalomfejlesztést is) oktassunk. Érdekes tapasztalat, hogy a kurzusfejlesztés során fontosabb módszertani tervezés sokszor a tartalomfejlesztés áldozatául esik. Azt még csak-csak "le tudom nyomni a képzésen résztvevők torkán", hogy a tartalomfejlesztés előtt készítsenek valamilyen tervet (értsd forgatókönyvet), hogy mégis mi lesz majd az általuk készített tananyagban. Na de amikor azzal jövök, hogy esetleg a kurzust módszertanilag meg kellene tervezni, ki kellene találni, még mielőtt mielőtt elkezdeném feltölteni a tananyagot – no, ezt már nagyon-nagyon nyomatékosan meg kell indokolnom…

Az e-learningben ugyanis maga a tartalom valóban nem elég. Bármennyire jó, fontos, vagy épp újszerű. Kevés! 

Az újrahasznosíthatóság és a szabványosítás lehetősége technikailag adott (lásd tananyagelemek, metaadatok, SCORM), de az aktív tanári/tutori jelenlét nélküli végigvezetett kurzus sikerében nem hiszek. Ahogyan a tananyag- vagy kurzus-akkreditációban, mint megoldásban sem. Már csak azért sem, mert egyszerűen - ahogyan azt az e-learning kapcsán megszokhattuk - nincsenek még csak egyértelmű fogalmaink sem. Módszertani kurzusunkban pl. a médiaelem-tananyagelem kapcsán az alábbi kategóriákban gondolkodunk (nyomatékosítva, hogy ez csak egy szubjektív olvasata a kapcsolódó fogalmaknak).

• Médiaelem - egy információs egység (pl. egy kép, egy hang, egy videó, stb.)
• Tananyagelem - egy újrahasznosítható objektum; 2-15 perc feldolgozási időre tervezett egység (pl. egy képgaléria, egy prezentáció, egy interaktív feladat, stb.)
• Tanegység - egy összefüggő tananyagblokk, ismeretanyag, lecke; 20-40 perc feldolgozási időre tervezett összefüggő ismeretanyag - (pl. egy digitális könyv, egy tananyagcsomag, egy kurzusfejezet, stb.)
• Kurzus - módszertanilag jól megtervezett, egy nagyobb témakört komplexen feldolgozó, fejezetekre (tanegységekre) bontott e-learning tevékenységsorozat. 

A távoktatás tévképzetre épített piaci stratégia - magyarán a távoktatásban kínálati oldalról érdekelt cégek kapcsán említett piaci "hívószavak" és "parasztvakítás" pedig oda vezet, hogy szubjektív megítélésem szerint Magyarországon egy szűk "szakmai" rétegen kívül nem sokan hisznek az eLearningben! Ennek kapcsán a kurzus csoportbolgjában korábban azt írtam, hogy őszintén szólva - bár magam ellen beszélek - meg is tudom érteni őket!

De ezt nem írom le, mert azóta már optimistább vagyok…