Szóval itt most főleg két tehetséges emberről lesz szó:
1. Ken Robinson
2. Mérő László
Ken Robinson előadása valóban sok izgalmas kérdést felvet, de nem árt tisztázni, hogy itt egy olyan (mondjam azt tehetséges) előadóról van szó, aki kb. a puhatestűek nemi életéről (már ha van ilyen) is sziporkázó előadást tartana kétszer két órában. Mert ehhez láthatólag ért! Megkockáztatom, erre született!
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden szava feltétlenül igaz. Pl. az a kijelentés, hogy "Minden gyereknek félelmetes tehetsége van" első olvasatra egész egyszerűen marhaság. Második olvasatra is minimum magyarázatra szoruló kijelentés, mert a tehetség, mint olyan, ugye nem egzakt fogalom, ergo mást jelent mindenkinek. Mindenesetre nekem ez a mondat így azt sugallja, hogy akkor minden emberben/gyerekben benne van valami látens zseni - ezt pedig (a zsenik nevében is) egész egyszerűen kikérem magamnak!
És akkor ezen a ponton eljutottunk Mérő Lászlóhoz, aki mintegy 5000 karakterben (egészen pontosan 5168 :-) olyan frappánsan (már-már zseniálisan) összefoglalta a tehetséggel és zsenialitással kapcsolatos kérdéseket, hogy egycsapásra minden világossá válik.
Három dolgot idéznék:
1. Mérő a tehetség fogalmával kapcsolatban például azt fogadja el, hogy "tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult". Sőt továbbviszi: nagyon tehetséges aki sokkal többet tud, mint amennyit tanult.
2. Hatásosan leírja, hogy milyen frusztrációnak van kitéve az "egyszeri ember", ha maga körül egy igazán tehetségest lát. Azt mondja:
"Világosan éreztem, sohasem leszek képes úgy látni a sakkot, mint akkori csapattársam, Sax Gyula (aki később nagymester lett), vagy a matematikát úgy, mint Lovász László. A sakkot viszonylag egyszerűen elintéztem azzal, hogy hamar abbahagytam a versenyzést, de a matematika tanult szakmám lett. Az egyetemen végig komoly szorongást okozott az érzés, hogy hiába csinálok akármit is a matematikában, ha a Lovász egyszer komolyan nekifekszik, egy-két hónap alatt megcsinálja az életművemet. Annyival tehetségesebb."
3. És végezetül mielőtt elkezdenénk magunkat marcangolni, hogy melyik tanítványunkban nem vettük észre azt a bizonyos lappangót, nem árt, ha tudjuk, hogy:
"A zseni egyedi és megismételhetetlen, más szavakkal: a zseni csoda. A csoda lényege, hogy nem következik semmilyen természeti törvényből, sem az ismertekből, sem az egyelőre ismeretlenekből; egyszerűen kívül esik azok hatályán. Nem lehet valakit zsenivé nevelni vagy tanítani."
Ha kedvet kaptatok volna mind az 5000 karakterhez, itt megtaláljátok!
3 megjegyzés:
A nagyon tehetséges, de nem zseniális Mérő László cikke nagyon passzol a témához, jó, hogy felhoztad. A legjobb benne ahogy feloldja a frusztrációját (és minden más kevésbé tehetséges emberét is) és elmagyarázza, hogy a nagy tehetség árnyékában a kisebb tehetségeknek is igenis van fontos és értelmes feladatuk.
Mivel pulykakakas ezt írja: "a nagy tehetség árnyékában a kisebb tehetségeknek is igenis van fontos és értelmes feladatuk." úgy gondolom elég közel került az álláspontunk.
Ugyanakkor szeretném felhívni újra a figyelmet, hogy én azt mondtam, hogy az adott kijelentés nem egy megkérdőjelezhetetlen igazság kimondása, hanem egy olyan attitűd, hozzáállás deklarálása ami egy tanártól elvárható.
Próbáljuk meg így olvasni ezt a mondatot. Továbbra sem civakodva és vitatkozva, csak rámutatva, hogy két külön malomban őrlünk. (persze akkor két fajta nagyszerű kenyeret tudunk majd sütni. :D)
Kedves Frobben és pp!
Itt az ideje egy virtuális mancsolásnak!
(Gyerekorom kedvenc meséjében a Brumiban, aminek egyik szereplője Pulykapipi is, kibéküléskor, megegyezéskor, meg csak úgy gyakran mancsolnak a bocsok.)
Megjegyzés küldése