Bár már több fórumon megtettem (hiszek a pozitív visszacsatolás erejében) nem vagyok rest, itt sem megdicsérni benneteket kedves csoporttagok! Igen tartalmas munkák születtek ebben a meglehetősen szubjektív témában, mely a "Miért éppen e-learning?" hangzatos címet kapta.A feladatotok az volt, melyet a regisztrált 12 csoporttag közül hatan elvégeztetek, hogy írjatok egy rövid összefoglaló munkát eddigi e-leraninges tapasztalataikról, elképzeléseitekről.
A csoport összetétele meglehetősen heterogén (korban, munkahelyi, pedagógiai tapasztalatban - van köztetek sok éve tanító alsós tanító, pályakezdő tanító, középiskolai tanár, főiskolai tanársegéd), így különösen érdekes volt olvasni tapasztalataitokat, véleményeteket, megélt vagy megélni kívánt pedagógiai módszereiteket.
Megpróbálom összefoglalni a munkáitokból leszűrt gondoltaitokat egy-egy kérdéskör köré csoportosítva azokat.
Fény derült rá, hogy tudatosan, vagy véletlenül, akarva vagy akaratlanul már valamennyien foglalkoztatok az e-learninggel. Legfeljebb nem neveztétek nevén. Sokan látjátok a benne rejlő lehetőségeket, melyek az egyes szakterületeken még kiaknázásra várnak. Van aki felzárkóztatásra, korrepetálásra, fejlesztésre, tananyag készítésre használná szívesen, vagy a reál tárgyak iránti érdeklődés felkeltésére. Olyan is akadt közületek aki a benne rejlő előnyökből (kötetlen időbeosztás, szabad választási lehetőség a tartalmak között, az elsajátítás módját, és idejét maga határozza meg az ember) kovácsolna saját pályáján hasznot.
És többen közületek a gyakorlati alkalmazására kíváncsiak, arra, hogyan alkalmazható a közoktatásban, hogyan a gyógypedagógiában. A fent említett célokhoz valamennyiőtök egyfajta praktikus tudást szeretne kapni, olyan keretek között, ahol egymástól is tanulhattok elsősorban megélt pedagógiai tapasztalataitok megosztásával.(Nagyon találó volt a képzés "módszertani vásár"-ként való aposztrofálása, mely az egymástól tanulás lehetőségére utalt)
A képzéssel kapcsolatos céljaitok között szerepel még az is, hogy átlássátok és tudatosan használhassátok azt a rendszert, mely lehetőséget biztosít számotokra, hogy tanárból tanulóvá váljatok. Maximális célként megfogalmazódott nem egy dolgozatban az is, hogy az itt megszerzett tudást, elsősorban gyakorlati fogásokat képesek legyetek beépíteni későbbi pedagógiai munkátokba.
A hálózati tanulás kérdése már jobban megosztott benneteket, aszerint, hogy milyen korosztályt tanítotok. Az alsósokat tanítók kiemelik, hogy az általuk tanított korosztálynak még nagyon fontos a személyes kapcsolat a tanítóval, az állandó minta, míg a felsősök, felnőttek nyitottabbak a valamivel (nem feltétlenül) személytelenebb hálózati tanulási formákra. Irigylésre méltó adatok derültek ki egy-egy iskoláról a hálózati oktatáshoz szükséges tárgyi feltételek kapcsán. Van olyan intézmény, ahol minden tanteremben van aktív tábla, internet hozzáférés, minden pedagógus rendelkezik saját laptoppal, melyet tanórára való felkészülése során használhat. Tanítványaitok nagy része rendelkezik internet hozzáféréssel, gyakran kérnek segítséget (akár versenyre való felkészítést is) emailben, msn-en vagy más közösségi fórumokon. Sokan közülük szívesen készítenek PowerPoint-os bemutatókat. Akad köztetek olyan (már utaltam egy jó kis óralátogatásra) aki a napi óravezetésében szívesen használja a hálózati tanulás lehetőségeit, itemekre bontott feladatokkal segíti tanulói munkáját. Persze mindannyian tudjuk, hogy így az órákra való felkészülés nehezebb, időigényesebb, nagyobb körültekintést igényel. De lássuk be megéri.
Azzal kapcsolatban, hogy van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről egybehangzó Igen volt a véleményetek.
A videó kapcsán is nagy volt sajnos az egyetértés. Ti is úgy látjátok, hogy van igazság Ken Robinson előadásában. Sok esetben csak a gyerekre, és a lényegre nem marad időnk az adminisztráció, a külső elvárások, tantervi előírások mellett. Nem marad idő a kicsik számára oly fontos játékra, nincs már meg az átjárhatóság, tantárgyi koncentráció az egyes tantárgyak között.
Bár látjuk valamennyien a pedagógiai módszerek elavultságát, mégis az az általános tapasztalat, hogy nehezen motiválhatók a pedagógusok ("igen ellenálló fajta"), követjük inkább a "jól" bevált módszert, és a tudás alfájaként és omegájaként tetszelgünk ahelyett, hogy egyenrangú partnerekké, szellemi irányadókká válnánk.
A változtatás szükségességét e téren mindnyájatok megfogalmazta, és ahogy szavaitokból kivettem a megvalósítás mezsgyéjére is szívesen lépne, akár az e tanfolyam kínálta lehetőségek segítségével.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése